2017. szeptember 28., csütörtök

VMworld 2007 session videók

A VMware már az előző évben is viszonylag hamar elérhetővé tette az előadások videóit mindenki számára, és ez most sincs másképp. Pár éve még ezért fizetni kellet egy éves díjat, hogy a legutolsó év előadásait meg lehessen nézni azoknak is, akik nem tudtak elmenni.

Hogy még egyszerűbb legyen a dolgunk, William Lam létrehozott egy oldalt, ahol direkt linkek segítségével érhetjük az előadásokat. Biztosan mindenki ismeri a virtuallyGhetto nevű oldalát, ahol az erről szól bejegyzését is megtalálhatjátok.

Ha esetleg az európai előadások közt találtok olyat, amihez nem tartozik videó, akkor érdemes megnézni az amerikai szekciót is, és fordítva.

Jó videózást!




2017. augusztus 31., csütörtök

VMUG előadás anyaga (30 perc PowerCLI)

Már jó régen volt, de talán még most sem késő megosztani az előadás anyagát. Aki ott volt, az biztosan emlékszik, hogy nem volt teljesen zökkenőmentes a dolog, mivel csak kézi mikrofon volt, így egy kézzel kellett volna demózni, ami ebben a témában elég nehéz dolog, még ha a kódok nagyrészt előre el is voltak készítve.

Remélem azért arra jó volt, hogy ha eddig valaki még nem használta, esetleg kedvet kapott hozzá, aki meg meg aktív használó, az az új telepítési módról kapott némi infót.

Innen tölthetitek le: 30 perc PowerCLI

De hogy valami plusz infó is legyen... Említettem az előadáson, hogy a közösség vegyesen fogadta a telepítési mód megváltozását. Általában céges környezetben nem feltétlenül lett egyszerűbb, mivel addig letöltöttük az MSI csomagot, és lokálisan telepítettünk. Most meg az lenne a jó, ha a PowerCLI direktben elérné az Internetet, akkor is ha egy proxy-n kell keresztül menni.
Szerencsére ez általában igen egyszerűen elérhető a következő kis kód segítségével:

$webclient=New-Object System.Net.WebClient
$creds=Get-Credential

$webclient.Proxy.Credentials=$creds 

Ezután a PowerCLI úgy fogja elérni az Internetet, mint a böngészőnkből is elérjük.

2017. július 7., péntek

Egy kis PowerCLI - ki készítette a snapshotot?

Első ránézésre ez nem tűnik túl bonyolult kérdésnek. Viszont ha lekérdezünk egy snapshotot, nem lesz benne a készítőjének a neve. Ha a description vagy név mezőbe nem írta bele, akkor bizony utólag ebből megállapítani nem lehet.

$snap=Get-VM molszhbsigma01|Get-Snapshot

$snap|fl

Az eredmény:



Viszont mint általában mindenről, erről is készül bejegyzés az események közé. Csak annyi a dolgunk, hogy valahogy párba állítsuk a snapshotot a hozzá tartozó eseménnyel. Ez már így járhatónak tűnik, de van több probléma. Az egyik az, hogy az események is kipörögnek egy idő után (vCenter beállítás, ha igaz, akkor 30 nap a default). Ha ez már megtörtént, akkor sajnos ez az információ nem kinyerhető. A másik probléma, hogy ha megnézzük az eseményben és a snapshotban szereplő időket, akkor azok nem pontosan egyeznek. Lehet, hogy csak egy-két másodpercről van szó, de akkor is eltérhetnek. Az is gondot okozhat, hogy aznap készülhetett több snapshot egymáshoz közeli időkben, de mondjuk egy kivételével a többit már törölték.

Erre a problémára a lenti script készült. A lényege, hogy sorra veszem a snapshotokat, és mindegyiknél megkeresem az adott virtuális géphez tartozó azon eseményeket, amik aznap keletkeztek, és snapshot készítésről szólnak.
Ha egyáltalán nincs ilyen bejegyzés, akkor már kipörgött az adatbázisból. Ha pontosan egy darab van, akkor szerencsénk van, megtaláltuk a pontos egyezést. Ha viszont több esemény is van, azzal valamit kezdeni kell.
Erre azt találtam ki, hogy összehasonlítom az eseményekben szereplő időt a snapshotban található idővel, és azt az eseményt választom ki, ami a legközelebb van hozzá. Ennek már szinte 100%-os pontosságúnak kell lennie.

$Snapshotok=Get-VM|Get-Snapshot

$osszes=@()

foreach ($snap in $snapshotok)
{
$egysor=""|select-object vm,sh_name,sh_created,sh_createdby
$tol=$snap.Created.toshortdatestring()
$ig=$snap.Created.AddDays(1).toshortdatestring()
$egysor.vm=$snap.vm.Name
$egysor.sh_name=$snap.name
$egysor.sh_created=$snap.Created
$esemeny=Get-VIEvent -Entity $egysor.vm -Start $tol -Finish $ig|?{$_.fullformattedmessage -like '*Create virtual machine snapshot*'}

if ($esemeny.count -eq 0)
{
$egysor.sh_createdby="Már nem elérhető" #nincs meg az események közt
}
elseIf ($esemeny.count -eq 1) #pontosan egy esemény történt aznap
{
$egysor.sh_createdby=$esemeny.UserName
}
else #legalább két esemény volt aznap (adott gépre snapshot készítés)
{
$legjobb_index=0
$event_sanpshot_diff_time=[math]::abs(($snap.Created-$esemeny[0].CreatedTime).Seconds)
    for ($i=1;$i -lt $esemeny.count;$i++)
    {
        $d_time=[math]::abs(($snap.Created-$esemeny[$i].CreatedTime).Seconds)
        if ($d_time -lt $event_sanpshot_diff_time)
        {
        $event_sanpshot_diff_time=$d_time
        $legjobb_index=$i
        }
    }
$egysor.sh_createdby=$esemeny[$legjobb_index].UserName
}
$osszes +=$egysor


Ha a futtatás végén kiírjuk az $osszes változó tartalmát, akkor pont azt kapjuk, amit szerettünk volna.



Abban az esetben ha már nincs meg az esemény, a "Már nem elérhető" szöveg jelenik meg.

2017. március 2., csütörtök

Egy kis PowerCLI - HP hostok címkézése az ILO IP címével

Az egész úgy kezdődött, hogy letöltöttem a HP Scripting Tools for Windows Powershell alkalmazást, és elgondolkodtam rajta, hogy mire is tudnám használni. Jelenleg még ismerkedési fázisban vagyok a három modullal, de azért pár hasznos dolgot már elkövettem vele.

Előbb röviden, hogy miről is van szó. Itt elérhető a fent nevezett tool. Három, külön telepíthető modulból áll: HPBIOSCmdlets, HPiLOCmdlets valamint a HPOACmdlets.

Ha feltelepítjük őket, akkor attól kezdve mind a parancssoros Powershell, mind az ISE tartalmazni fogja a *HP* parancsokat. A későbbiekben szeretnék róluk írni egy-két cikket, de most csak annyit, amennyi a tárgyban szükséges művelet elvégzéséhez szükséges.

Előbb egy változóban elmenetem az ILO-hoz szükséges belépési adatokat, majd létrehozok két tömböt.

$AdminMol=Get-Credential
$DotNetHPIloArray=New-Object System.Collections.ArrayList

$DotNetHPIlo_servernameArray=New-Object System.Collections.ArrayList 

Van egy Find-HPiLO parancs, amivel egy vagy több IP tartományban meg lehet keresni az összes iLO eszközt. A visszakapott eredményt én szűrtem, mivel vannak régebbi HP szerverek is a környezetben, de nekem azokra nem volt szükségem.

$DotNetHPIloArray=Find-HPiLO -Range IPRange1,IPrange1,IPrange3|?{$_.SPN -like "*BL460c*"

Az IPRange1 formátuma pl. ilyen: 192.168.1.1-254

Ha megnézzük, hogy mit kaptunk, akkor ilyen az output:


Mint látható, ezekért az adatokért még nem kellett bejelentkezni.

Következő lépésben keresni kellett egy olyan Get-HPiILO kezdetű parancsot, amivel visszakapjuk a host nevet. Elég sok parancs van, de azért a parancs neve alapján könnyen megtalálható a Get-HPiLOServerName cmdlet.

De ha esetleg bizonytalanok vagyunk, akkor a legegyszerűbb az, hogy egy Start-Transcript parancs után (ami ugye file-ba írja a kiadott parancsokat és az eredményüket is) lefuttatjuk az összes Get-HPiLO* parancsot egy adott iLO kártya esetén, és utólag elemezzük, hogy melyik parancs milyen adatokat adott vissza. Persze nem egyesével, hanem pl. Excelben egy per alatt összedobható ehhez egy script.

Ha megnézzük, hogy mit ad vissza a fenti parancs, akkor láthatjuk, hogy benne van az ESXi hostunk neve.


Ezek után a fent definiált másik tömböt már könnyen fel tudjuk tölteni a szükséges adatokkal.

$DotNetHPIlo_servernameArray=$DotNetHPIloArray.IP|Get-HPiLOServerName -Credential $AdminMol -DisableCertificateAuthentication|Select IP,Server_name

Ha pedig ez megvan, akkor már könnyű dolgunk van. Ebben a cikkben már részletesen írtam a tag-ek kezeléséről, így most abba már nem megyek vele. A lényeg, hogy előbb létre kell hozni egy tag kategóriát. Erre is megvan a szükséges parancs:
(New-TagCategory -Name "ILO_IP" -Cardinality Single -EntityType VMHost)

De ha gondoljuk, akkor akár az új HTML5 klienst is használhatjuk erre a célra:

Ha tehát már létezik a kategória, akkor adjuk hozzá a hostokhoz a megfelelő címkét.

$hostok=get-vmhost
foreach ($h in $hostok)
    {
    $hely=$DotNetHPIlo_servernameArray.server_name.IndexOf($h.name)
 
    if ($hely -ne -1)
     {
     $NewTag=New-Tag -Name $DotNetHPIlo_servernameArray[$hely].Ip -Category "ILO_IP"
     New-TagAssignment -Tag $NewTag -Entity $h
     }

    } 

És kész is:)


Látható, hogy van egy másik címke is, de az is hasonló módon került oda, így azt már nem részletezem.



2017. február 2., csütörtök

Egy egyszerű "UNMAP" (VMFS5)

Amióta egy 3PAR 8440-es storage-on tároljuk a virtuális gépeinket, thick (eager zeroed) diszkeket használunk. Azaz a storage-ra bízzuk a hatékony tárhely kezelést. Ez többféle eljárás alapján történhet, pl. deduplikáció vagy zero detection. Az, hogy ezek mennyire hatékonyak, most nem kérdés, a lényeg az, hogy működnek. Pl. egy VMware oldaláról majdnem teleírt 5TB-os datastore esetében ez látszik a storage oldalon:

Ha VMware oldalon nézzük ugyanezt, akkor ez van:


Azaz az 5TB-ból csak 352GB szabad. Eléggé jól látszik a különbség.

Mi történik akkor, ha a fenti datastore-on lévő gépek közül törlünk néhányat? Természetesen a VMware oldalon rögtön látszik a különbség:


Tehát már majdnem 3TB szabad hely van a datastore-on. Viszont ha megnézzük a storage-on, hogy hogyan változik a kötet kihasználtsága, igazából semmit nem látunk. Mintha nem is töröltünk volna. 

Ha azt szeretnénk, hogy tükröződjön storage oldalon is a törlés, akkor az a legegyszerűbb, ha létrehozunk a datastore-on az üres hellyel nagyjából megegyező méretű thick eager zeroed diszket. Ezáltal megtörténik a teljes üres terület nullákkal való feltöltése, így a storage a különböző technikákat használva már tudja csökkenteni a tényleges helyfoglalást. Pl. hozzunk létre egy új gépet a fenti store-on:


Ha elkészült, akkor pedig töröljük. Hagyjunk időt a storage-nak, hogy feldolgozza az új helyzetet, majd nézzük meg úja az első ábrán lévő értékeket.


Több mint 2TB-tal csökkent a tényleges foglalás. Így már jobban néz ki:

VMFS6-os időkben ez talán már majd megtörténik automatikusan, de most még ez manuálisan kell megtennünk.

A fenti képek már az új vSphere kliensben készültek :)


2017. január 20., péntek

Egy kis PowerCLI - Címkék (Tags) használta a get-vm parancsban

Ha már a virtuális gépeinknek vannak címkéi, akkor érdekes lehet az is, hogy miként lehet ezeket használni PowerCLI lekérdezésékben. Címkéket gyárthatunk manuálisan, de ahogy itt olvashatjátok, akár egy meglévő CMDB adatbázisból is feltölthetjük.

Két módszer röviden.

Get-Vm parancs -Tag paraméterének használata

Ha a -Tag paraméter után megadunk egy szöveget, akkor azokat a virtuális gépeket fogja kilistázni, amelyeken valamelyik címke tartalmazza a megadott sztringet (* is használható). Ez is lehet hasznos, ha valamelyik címke jól meghatározott értékeket tartalmaz. Pl. nekünk van egy Patch fázisra vonatkozó címkénk, és ha arra vagyok kíváncsi, hogy melyik gépek tartoznak egy megadott fázisba, akkor csupán ennyi a dolgom:

get-vm -Tag "E1AA" 

Viszont ha az "E1AA" sztring véletlenül szerepel egy másfajta mezőben is, akkor már gond van.


Get-Vm és Get-TagAssignment együttes használata

Ez egy kicsit bonyolultabb, de itt már pontosabban szűkíthetjük a lekérdezéseket.

Get-VM | Select Name,@{N="PatchPhase";E={((Get-TagAssignment -Category PatchPhase -Entity $_ | select -ExpandProperty Tag).Name)}}|?{$_.PatchPhase -eq "E1AA"}


Előbb lekérdezzük az összes gépet, meghatározzuk a PatchPhase értékeket, majd végül szűrünk az "E1AA" értékre. A Select parancs második tagja egy ún. Calculated Property, amely a Property Name-ből (N=) ill. egy property expression-ből (E=) áll.

Ha több címkét is akarunk használni a lekérdezésben, akkor az előbbihez hasonlóan azokra is képezni kell egy-egy property-t. Pl. a következő lekérdezés (az egész egy sor) megadja az összes olyan gépet, aminek a Patch fázisa E1AA, és a szerver gazdája Kovács János.

Get-VM | Select Name,@{N="PatchPhase";E={((Get-TagAssignment -Category PatchPhase -Entity $_ | select -ExpandProperty Tag).Name)}},
@{N="Szervergazda";E={((Get-TagAssignment -Category Szervergazda -Entity $_ | select -ExpandProperty Tag).Name)}}|?{$_.PatchPhase -eq "E1AA" -and $_.Szervergazda -eq "Kovács János"}

Fura mód a Web kliensben a keresésben ezeket a címkéket még nem lehet normálisan használni.Vagy csak én nem találtam még meg.



2017. január 17., kedd

NMON Visualizer

Többször előfordult már, hogy az esxtop által gyűjtött adatokat jó lett volna megjeleníteni grafikus módon. Erre persze a perfmon.exe is használható, de azért sok tekintetben eléggé körülményes, és nem túl felhasználóbarát.

A címben említett NMON Visualizer az IBM egyik belső fejlesztése, amit 2013-ban nyilvánossá tettek. Nem kifejezetten ilyen adatok megjelenítésére fejlesztették, de erre is jó. A támogatott formátumokat megtaláljátok a linken.

A használata nagyon egyszerű. Le kell tölteni a fenti linkről a  NMONVisualizer_2016-02-29.jar file-t, és futtatni. Az esxtop használatával kapott .csv file-t be kell tölteni, és utána már lehet is nézegetni az adatokat.

Előbb pár szó az esxtop használatáról. Csupán egyetlen dolog, hiszen mindenki ismeri. Ha elindítjuk a default beállításokkal batch módban, akkor látható módon igen rövid idő alatt igen sok adat képződik. Ha szeretnénk egy kicsit csökkenti az adatmennyiséget, akkor két dolgot tehetünk. Egyrészt növelhetjük a mintavételek közti időt (-d kapcsoló), vagy pedig az esxtop-ot elindítva interaktív módban, az egyes kategóriáknál az "F" használatával elvesszük a nem szükséges mezőket. Ha összeállt úgy, ahogy nekünk elégséges, azaz minden felesleges adat megjelenítését kikapcsoltuk, akkor az aktuális beállításból készíteni kell egy új konfig file-t (W), és a batch módú futtatásnál ezt a konfig file-t is megadjuk. Pl.

esxtop  -b  -n infinity -c ./alap1 > /vmfs/volumes/57fe4a2e-21a0072a-c0dc-e41f132e8b64/CD_IMAGES/55_alap1.csv

A fenti parancs az alap1 nevű konfig file-t használja, és addig fut, amíg manuálisan le nem állítjuk. A nagy méretű keletkező file miatt érdemes egy datastore-ra irányítani az output-ot.

Ha a fenti módon előálltak az adatok (akár több hostról is), akkor indítsuk el az NMON Visualizer-t, és töltsük be a .csv file-t, vagy file-okat (mivel akár többet is tud kezelni egy időben)


Ezután egy kevés időt eltöltve fel lehet fedezni, mit is tud ez az alkalmazás. De azért röviden a legfontosabbak:

A baloldalon a fában le tudunk menni az egyes értékekig, de a legalsó "csomópontra" kattintva egyszerre megjeleníti az alatta lévő értékeket. Pl.


Képes .png formátumban lementeni az aktuális képet, illetve a képet alkotó adatsorokat is kinyerhetjük.

Automatikusan meghatározza az adatpontok sűrűségét (mérések száma alapján), de fixen meg is adhatjuk (View/Set Granurality...)

A teljes mérési intervallumot felszabdalhatjuk kisebb időszakokra, így azokat külön is meg tudjuk nézni. Sőt, ezek az intervallumokat le tudjuk menteni, így később egyszerűen betölthető, nem kell újra létrehozni. Pl.



Akár táblázatos formában is megjeleníthetjük az adatokat.


És persze a diagram megjelenítési módját is szabályozhatjuk.

Összefoglalva, egy telepítést sem igénylő pár megabyte-os alkalmazásról van szó, amivel egyszerűen megjeleníthetjük az esxtop eredményét.